A fiúk mezőnyében, a Nexon Dunakeszi TK, a Tenisz Műhely, a Viharsarok TA és az Alfa TI játékosa nyert egyéni országos bajnoki címet Pécsett, ahol a mai napon az F12-es döntőkkel zárult a DORKO Korosztályos Országos Bajnokság. A négy bajnok, Rekedt-Nagy Zoltán (F12), Fazekas Vencel (F14), Mokán István Damján (F16) és Nagy Botond (F18) honlapunknak nyilatkozott a finálékat követően. Rekedt-Nagy, Fazekas és Mokán párosban is bajnok lett, előbbi kettő pedig csapatban is a dobogó legmagasabb fokára állhatot fel, így ők három aranyéremmel zárták az ob-t. Képünkön az F16-os párosok dobogója.
Gy. Szabó Csilla
F12: Rekedt-Nagy Zoltán (Dunakeszi TK, 1.): „Mind a három számban nyerni szerettem volna, talán a csapat aranyérem jött össze a legkönnyebben. Nagyszerű társakkal játszhattam együtt, egységes gárdánk van, mindenki hozza, amit elvárnak tőle. A párosokat le sem kellett játszanunk, mert mindig volt elég győzelmünk és gémünk a sima győzelemhez. Ez a siker jó alaphangot adott nekem az egyéni versenyre, amelynek során azért voltak nehezebb pillanatok. Például a mai egyéni döntő második szettjében, amikor Szűcs Milán ritmust váltott és sokkal agresszívebb lett. Ez nagyon jót tett a meccsnek is, amely így izgalmasabbá vált. De én is mindent megtettem azért, hogy szintet lépjek, ami sikerült is. Igazából a találkozók elején mindig nehezebben jöttem bele a játékba, így volt ez a negyed-, valamint az elődöntőben is. Az első néhány játék után azonban már nem volt gond. A páros finálé is izgalmas volt, a második játszmában egy-háromról kellett visszajönnünk. Szerencsére Karóczkai Kánnal jól kiegészítjük egymást, szeretünk együtt játszani, így sikerült a fordítás. Ezzel a kilencedik ob-címemet nyertem, három egyéni, négy páros és két csapataranyérmem van. Szerintem az agresszív játékomnak köszönhetem a győzelmeimet, a védekezésből a lehető leggyorsabban igyekszem támadóvá válni, ilyenkor a lendített röptéim nagyon erős fegyverek. A sima röptéknél ez még nem megy olyan jól, de apukámmal ezen is sokat dolgozunk. Nagy segítség volt számomra, hogy igen fiatalon megismerkedhettem a nemzetközi mezőnnyel, a külföldön szerzett tapasztalatok azóta is nagy mértékben járulnak hozzá a fejlődésemhez. Nagyon köszönöm Kisantal Péternek és Bogyó Tamásnak a sok segítséget és a törődést. Peti bának különösen hálás vagyok, hiszen már kilencévesen járhattam hozzá gyakorolni, tíz esztendősen pedig a külföldi tornák felé kezdett terelgetni. A kezdeti vereségekből és vigaszágas meccsekből nagyon sokat tanultam. Leginkább azt, hogy csak kemény munkával és agresszív tenisszel lehet előbbre jutni.”
Az F12-es dobogó: Szűcs Milán, Rekedt-Nagy Zoltán, Kristyán Ádám és Szücs Vilmos (balról jobbra)
F14: Fazekas Vencel (Tenisz Műhely, 1.): „Igazából nem jelentett különösebb terhet számoma az esélyesség, arra koncentráltam, hogy kihozzam magamból a maximumot, miközben felszabadultan játszom. Ennek ellenére a végső győzelem volt a célom, s ezért mindent meg is tettem a pályán. Ez főleg a döntőre volt igaz, ott már nagyon jól játszottam. Úgy érzem, a sérülésem már a múlté, a kezem jól van, a visszatérés óta három tornát is nyertem egyéniben. Inkább fejben kell még fejlődnöm, a teniszem nagyon jól összeállt, bár az ob-döntőben azt is megmutattam, mentálisan is tudok jó teljesítményt nyújtani. Persze, ahogy mindig, most is voltak nehéz pillanatok. A Denys Márk elleni elődöntő második szettjében például, nem voltam ott kellőképpen fejben, de összeszedtem magam és nyertem. A döntő első játszmáját sem tudtam gyorsan lezárni, öt-kettőre is vezettem már, majd két játék elvesztését követően ismét visszanyertem a higgadtságomat, pozitivitásomat és hoztam egy jó szerva-gémet. Úgy érzem mind mentálisan, mind fizikálisan, mind technikailag jobb voltam az ellenfeleimnél, és a meleghez is sikerült hozzászoknom. Ha negyven fokban kell játszani, hát negyven fogban játszunk, mindenki számára nehéz ez a helyzet. El kell fogadni. Szerencsére a jó kondimra a nehezebb pillanatokban is támaszkodhattam. Három aranyat nyertünk Pécsett, számomra az egyéni a legértékesebb, mert mindig össze tudtam kapni magam, amikor kicsit szétszórt lettem, a fináléban pedig kiemelkedő teljesítményt nyújtottam mentálisan. De Balázs Dáviddal is jó volt bajnoki címet nyerni, hiszen jó három éve játszunk már együtt. Végig bíztattuk egymást, hajtottunk, küzdöttünk, így, ha voltak is hullámvölgyeink, azokból gyorsan kijöttünk. Dávidban olyan tűz és akarat van a pályán, mint senki másban. Ezt nagyon szeretem benne, és ezért is vagyunk ilyen jók együtt. A triplázás egy fantasztikus dolog, nagyon örülök neki!”
Az F14-es dobogón három TM-es teniszező: Jóny Márk, Fazekas Vencel és Balázs Dávid (balról jobbra)
F16: Mokán István Damján (Viharsarok TA, 1.): „Az az igazság, hogy a csapatversenyben eddig sohasem tudtam kihozni magamból a maximumot, tavaly például Fazekas Venceltől kaptam ki, jóllehet előtte többször is megvertem a különböző tornákon. Valahogy az egyéni versenyre jobban tudok koncentrálni. Ez így történt most is, ugyanakkor Szász Leventének szerintem sokat segített, hogy a vasasos kapitánytól, Kovács Márktól nagyon jó tanácsokat kapott. De én is rosszabbul játszottam, mint a mai egyéni döntőben, a csapaton túlságosan lerövidültem. Most viszont már kellően hosszan teniszeztem, és a csb-t követő két edzéssel töltött nap is jót tett. Elsősorban a fonákomon dolgoztunk, igyekeztünk megtalálni a szükséges stabilitást. Ezt követően indult az egyéni verseny, én pedig napról napra jobban játszva, magabiztosan haladhattam a döntőig. Levi ellen remekül kezdtem egy négy-nullával, az első szettet hat-kettőre hoztam is. A második szett lett izgalmasabb, annak is a vége, de sikerült kijönnöm a hullámvölgyből. Pedig négy-négynél egy közel húszperces gémet ő nyert meg. Az volt a szerencsém, hogy ezt követően a játszmát nem tudta kiszerválni. Elsősorban azért, mert fejben elég erős maradtama fordításhoz, és én zártam le a szettet, s egyben a meccset is. Párosban éppen fordítva történt, az eleje volt szorosabb, a végén könnyebb. Nagyon örülök, hogy így össze tudtam magam szedni az ob második felére, a csb után azt hittem rosszabbul megy majd a játék, az edzések során egyáltalán nem éreztem az ütéseimet. Nyár végén mindig van egy nehezebb periódusom, talán a sok versenyzés miatt. Ez így történt most is, bár a tavalyihoz képest rövidebbnek éreztem ezt a hullámvölgyet. De nincs megállás, már ma indulunk egy elsős kategóriás Tennis Europe-tornára, kedden pedig már pályára is lépek.”
Mokán István Damján visszavágott Szász Leventének (balról)
F18: Nagy Botond (Alfa TI, 1.): „Három hetes nemzetközi versenysorozatból érkeztem haza vasárnap este, s hétfőn már utaztam is Pécsre. Természetesen nyerni szerettem volna első kiemeltként, de tudtam, hogy ehhez a többieknek is lesz néhány szavuk. Kicsit tompának éreztem magam, és az egész tornát is az elején, éppen ezért igyekeztem a jó oldalát nézni a dolgoknak. Együtt volt az ALFA-s csapat, jól éreztük magunkat, s ebből végül erőt is merítettem. Az első két meccset könnyen nyertem, Varga Zsombi ellen azonban kemény negyeddöntőm volt. Az első szettben olyan jól szervált, hogy nem is tudtam breakelni, öt-négynél szettlabdát is kellett hárítanom. Végül hét-ötre hoztam a játszmát, a másodikban a lepuhult labdákkal pedig már nem érvényesültek az adogatásai. Ekkor már én is egyre jobban teniszeztem. A legjobban az elődöntőben Tóth Jancsi ellen ment a játék, minden bejött, amit akartam. Ezt követően eszembe jutott a két évvel ezelőtti Major Áron elleni finálém, amit a Baleja Konor elleni kiemelkedően jó négy közötti meccsemet követően veszítettem el. Most szerencsére nem így történt, bár Konorral – akivel ezúttal a döntőben mérkőztünk egymással – óriási csatát vívtunk. Iszonyú meleg volt, próbáltam rövidíteni a játékokat, ami magával hozta a hibázás lehetőségét is. De Koni is nagyon jól teniszezett, amivel kifejezetten meglepett. A második szettben a hőség is megütött egy picit, azt követően kimentem, megmosakodtam és egy kicsit jegeltem magam. Szerintem ennek a felfrissülésnek köszönhető, hogy jól kezdtem a harmadikat, gyorsan breakeltem és három-nullára elhúztam. Koni ekkor is nagyot küzdött, három meccslabdát is hárított, végül azonban sikerült kiszerválnom a találkozót. Nagyon örülök az első egyéni korosztályos ob-címemnek, jó érzés így zárni az utánpótlás-éveket, ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy Koni is megérdemelte volna a győzelmet.”
Az F18-as döntőt két Alfás jóbarát, Baleja Konor (balról) és Nagy Botond vívta
DORKO Korosztályos Országos Bajnokság. Pécs.
F12.
Egyéni.
Elődöntők: Rekedt-Nagy Zoltán (Dunakeszi TK, 1.) – Szücs Vilmos (PVTC, 6.) 6:2, 6:1; Szűcs Milán (Tenisz Műhely, 2.) – Kristyán Ádám (Pasarét TK, 4.) 6:2, 6:2.
Döntő: Rekedt-Nagy – Szűcs M. 6:0, 6:3.
Páros.
Döntő: Rekedt-Nagy, Karóczkai Kán Sólyom (Dunakeszi, Hatvan, 1.) – Kristyán, Gémes Domonkos (Pasarét Tk, 2.) 6:3, 6:4.
F14
Egyéni.
Elődöntők: Fazekas Vencel (Tenisz Műhely, 1.) – Denys Márk (Pasarét, 4.) 6:0, 7:5; Jóny Márk (TM, 2.) – Balázs Dávid (TM, 3.) 6:2, 6:1.
Döntő: Fazekas – Jóny 6:4, 6:0
Páros.
Döntő: Fazekas, Balázs (TM, 1.) – Szabados Gellért, Jóny (GYAC, TM, 2.) 6:2, 6:3.
F16
Egyéni.
Elődöntők: Mokán István Damján (VTA, 1.) – Jeliszejev Mihály (Alfa, 9.) 6:1, 6:1; Szász Levente (Vasas, 6.) – Szebeni Miklós (Okos, 2.) 6:3, 6:3.
Döntő: Mokán – Szász 6:2, 7:5.
Páros.
Döntő. Mokán, Heiszer Flórián (VTA, Teniszpartner, 1.) – Somogyi Ábel, Szász (Pasarét, Vasas, 3.) 6:4, 6:2.
F18.
Egyéni.
Elődöntők: Nagy Botond (Alfa TI,1.) – Tóth Ákos János (PG Tenisz, 6.) 6:2, 6:2; Baleja Konor (Alfa TI, 5.) – Sághy Bálint (Pasarét TK, 7.) 7:5, 6:3.
Döntő: Nagy – Baleja 6:4, 3:6, 6:3.
Páros.
Döntő: Kristyán István, Szász Mihály (Pasarét TK, Vasas SC, 1.) – Tóth Ákos János, Sághy Bálint (PG, Pasarét, 3.) 6:3, 6:3.
